A színek, formák mindig is elbűvölték az embereket, efelől semmi kétség. A festékek az első dolgok között voltak, amiket feltaláltunk, erről árulkodnak a gyönyörű, színes barlangrajzok is, amik őseink után maradtak. A csodálatos alkotások már több tízezer évvel ezelőtt is fontos szerepet tölthettek be az ősember életében, és sok esetben megdöbbentő, hogy hogyan maradhattak fenn ilyen sokáig. Hiszen egészen a 20. századig minden festékanyag természetes összetevőkből készült, a legegyszerűbbtől a legspeciálisabbakig. Igazából pont ennek is köszönhető, hogy sok festmény színei jelentősen megváltoztak az eltelt évek alatt, ez különösen az újkor alkotásain figyelhető meg, de mindenre van megoldás! Megfelelő kezeléssel ezeknek a régi mesterműveknek is visszaadható a régi állapota. Ma már elképesztően sokféle festéket vehetünk szín, felhasználás, alapanyag, viselkedés, és számtalan egyéb szempont mentén válogatva. És talán így is a jó, hiszen ettől válik színessé az életünk!
A falak színesítése, dekorálása sem új keletű dolog, az ókortól kezdve dekorálták a házakat, de főleg a szakrális helyeket, hivatalokat, palotákat. Mezopotámiából, Egyiptomból, Görögországból, Perzsiából, a Római birodalomból is kerültek elő gyönyörűbbnél gyönyörűbb freskók és mozaikok, és sok lelet bizonyítja ma már, hogy a házak külső felületeit is színezték. A középkorban aztán alább hagyott ez a dolog, a nép házait a legtöbbször fehérre meszelték kívül-belül, már ha volt mit. Ellenben a templomok belsejét olyan gazdag geometrikus és figurális díszítésekkel látták el, hogy annak még ma is a csodájára járunk! Nem véletlen, hiszen a legnépszerűbb teória szerint ezek a dekorációk szolgáltak illusztrációként, magyarázatként a latinul nem tudó emberek számára. Aztán a reneszánszban és az újkorban ez csak még tovább fejlődött, ahogy egyre többen és többen engedhették meg maguknak a színezett falakat. Napjainkban már egészen extrém színekkel is lefesthetjük otthonunkat, csak a képzelet és a pénz szabhat határt.
És mi a helyzet a művészi festékekkel? A régi időkben, sőt, még az 1800-as években is a festők maguk állították elő festékeiket mindenféle alapanyagból. A vöröshöz például szárított vért vagy vas-oxidot, a kékhez porított lápiszkövet, a sárgához hagymahéjat, a feketéhez kormot használtak, és még számtalan olyan műhelytitok van, amit a mai napig nem fejtettek meg. A szintetikus anyagokkal megjelentek az akril alapú festékek, mesterséges olajfestékek, és még sok más is. Szerencsére olyan korban élünk, amikor már bárki kiélheti művészi hajlamait egy festékkészlet és néhány ecset segítségével, és jól is teszi, aki így tesz! A festés, művészet egy ősi és csodálatos mesterség, és ha valaki csak úgy, magának alkot az is maximálisan értékelendő.
De mit is nevezünk festéknek? Ha szigorúan vesszük, akkor olyan folyadékot, amit a felületre felhordva, és ott megszárítva új színt kölcsönöz egy tárgynak. A falfestékekkel ugyanez a helyzet: falfelületre visszük fel, ezzel elzárjuk a régit, és új árnyalatot adunk az épületrésznek. Ételfestékkel viszont, mint a neve is mutatja, ételeknek, tésztáknak, alapanyagoknak a színét változtathatjuk meg, ha hozzá keverjük. Itt a festék csak adalék, nem önálló elem, mégis megállapíthatjuk, hogy minden esetben a szín megváltoztatása a cél. Hajat is akkor festünk, ha elégedetlenek vagyunk a természetessel, nem igaz? A festékek át- és áthatják életünket; bármelyik pillanatban nézünk is körbe, biztosan látunk valamit, ami festett. Érdemes hát megismerni őket és megbarátkozni velük, megtanulni a használatukat, elvégre a festékek teszik színessé napjainkat!